archiv.hangaruhaz.hu

Ki ne ismerné azt a tényt, hogy a stúdiómikrofonok levegősen, transzparensen és gyönyörűen szólnak. Kiváltképp az Audio-Technica AT4050, ami egyetlen magára valamit is adó stúdióból sem hiányzik. Schleer Miklós barátunk ettől tovább ment: az AT4050 nem hiányozhat egyetlen hangosító készletből sem.

Stúdiómikrofon hangosításhoz?
Noormáális????

És hogy mindjárt magasra tegye a lécet, egy metálzenekar lábdobjához tette a legendás AT4050-et! Ütős lábdob, ráadásul a dobmonitorba is visszaadva, és sehol sem gerjed! Persze, az AT4050 átkapcsolható kardioid karakterisztikába, és persze, extrém hangnyomást is bír, na és a hangja... Mégsem szokásos alkalmazási terület. (Legalábbis itthon. Külföldi zenekaroknál már láttam teljes dobszettet stúdiómikrofonnal.)

Kapóra jött Nagy János zongoraművész N-JAZZ sorozata a Karinthy Szalon-ban, hogy kipróbáljuk a stúdiómikrofon adta előnyöket egy merőben más műfajban is. Jancsa vendége volt Gereben Zita (ének) és Frankie Látó (hegedű).

A technika

Nagy Jancsa a különböző jazz-formációiban sohasem használ monitort, hanem a PA hangdobozokat teszi a háta mögé a színpadra. Ez azzal a vitathatatlan előnnyel jár, hogy pontosan ugyan azt hallja, amit a közönség, a nagy hátránya viszont, hogy minden mikrofon a hangfalak előtt van, jelentősen megnövelve a gerjedésveszélyt. Különösen féltem ettől a stúdiómikrofonok használata esetén.

Két Trevis Audio TA-08P aktív hangfal képezte a hangcuccot, állványon, a zenészek háta mögött, fejmagasságig emelve, mert a közönség ült. A TA-08P bi-amplifikált aktív hangfal, a mély 8"-es Neodymium-os hangszóró, 350W-os digitális végerősítővel hajtva, a magas 1"-es, mylar membrános, Ferrofluidos driver, 180W-os digitális végerősítővel hajtva, mindez megspékelve egy DSP-vel. (Digital Sound Processor) A processzor FRONT beállítását használtuk, ami egy mérsékelt (2-3dB-es) kontúr a mély és magas tartományban.

A keverő az ilyen kis hangosítások specialistája, az Allen&Heath ZED-14-es analóg pultja, ami szintén régóta megelégedéssel szolgál Jancsa keze alatt. Ebben a keverőben nincs beépített effekt, így a szükséges zengetést egy Marshall RF-1-es reverb pedál biztosította, ami nagyon kellemes csalódást okozott: zajtalan, és kiváló zengető. Ismét tanultam valamit.

És akkor a mikrofonok! A felnyitott zongorába került két Audio-Technica AT4050 stúdiómikrofon, a saját gumis kengyelével, gémes állványra. A hegedűbe beépített hangszedő és előfok adta a jelet, így az egyenesen a vonalbemenetre került. Ének mikrofonként némi próbálgatás után két típust választottunk ki: kézi mikrofonnak az Audio-Technica AE5400 kondenzátor mikrofont, állványra pedig egy különlegesség került, az AT4080 bidirekcionális aktív ribbon mikrofon, egy AT8471-es kisméretű csillapított kengyelbe. Ez némi magyarázatra szorul. A próbák folyamán a ribbon mikrofon minden mást porig alázott a hangjával, különösen Zita búgó mély hangszínén annyira elementális volt, hogy mindenképpen használni akartuk. Viszont egy állványra szerelt stúdiómikrofon csak statikus előadásmódot enged, ettől viszont -érthető módon - Zita idegenkedett, így azt a kompromisszumot szültük, hogy a balladákat a ribbonba, a pörgősebb dalokat pedig a kézimikrofonba énekli. És milyen helyesen tettük!

Beállítás

A zongorába tett két AT4050 mélyben könnyen megindult, ezért a magas húrok felett lévőben bekapcsoltuk a mélyvágó szűrőt. (Mindkét mikrofon kardioid állásban volt - ezen a típuson állítható a karakterisztika.) A keverőn további kis mélyvágás szükségeltetett, s a közép hangokból is vágni kellett a helyi adottságok miatt. (A vizuális típusok miatt: a potik 11órára voltak állítva) A hegedű csatornán bekepcsoltam a mélyvágó szűrőt, s ezzel be is fejeztük a beállítást. (Frankie-t idézve: "Azért szeretem a Trevist, mert csak bedugom a hegedűt a keverőbe, s máris megjön az a hegedű sound, amit egy életen át kerestem!") Az AE5400-es kondimikrofon (kardioid), szintén csak egy mélyvágó szűrőt kapott a keverőn, minden más egyenesben maradt. Az AT4080 ribbon helyből eszméletlen mennyiségű méllyel rendelkezik és nyolcas karakterisztikával, ami hangosításban nem túl szerencsés. Ennek megfelelően megkapta a mélyvágó szűrőt, sőt még további mélyvágást is a hangszínszabályzóval, valamint egy csöpp magasemelést (1óra állásban) Minden csatorna kapott egy kis zengetést is. És ami a legfontosabb: egyetelen egyszer sem gerjedt a teljes koncert alatt!

A hangzás

A beállás a különböző mikrofonok próbálgatásával együtt is mindössze fél óráig tartott. Gyorsan és könnyen találtuk meg az ideális beállítást és hangokat. Az AT4050 transzparens, széles spektrumú hangja nagyon kerek zongorahangzást adott, mind a halk, mind a nagy dinamikájú részeket pontosan, részletgazdagon hozta. Perfekt. A hegedű hangját nincs mihez hasonlítanom, ez egyedi Frankie Látó hangzás, egy egyedi gyártású hangszeren. Az AE5400-es a jelenlegi legjobb kézi kondenzátor mikrofon az Audio-Technica kínálatában, őrületes hanggal, semmi színezés, semmi mismásolás: áttetsző, légies, könnyed hangzás. Hanem a ribbon! Elképesztően részletgazdag, sima, meleg hangzás, ami még jobban kiemelte Zita búgó hangját: találkozott AZ ÉNEKES és A MIKROFON.

Elfogultság nélkül

Nem tudok elfogultság nélkül beszélni a produkcióról, mert életem egyik meghatározó zenei élményét okozták. Nem tisztem ecsetelni e három kimagasló művész játékát, hiszen olyan magas fokon űzik ezt a szakmát, hogy oda felnézni is fáj az ember nyaka. A technika tökéletesen egészítette ki a zenét, s járult ahhoz hozzá, hogy a legkisebb, leghalványabb részletről se maradjanak le a hallgatók.

Elég annyi, hogy amikor a második számnál Zita beleénekelt a ribbonba, kezemen, lábamon felállt a szőr: teljes libabőr...

© Hermann János