Gitárhangfal (gitárkombó) mikrofonozása (Kezdőknek)

Ökölszabályok gitárhang kontra mikrofon ügyben.

Ahhoz hogy megértsük, hogy mi befolyásolja a mikrofon kimenetén kapott hangot, meg kell ismernünk a hangszórók és a mikrofonok általános tulajdonságait és hatásait egymásra.
A gitáralap hangszórójánál számunkra az irányjelleggörbe a legfontosabb, ami a különböző típusú hangszóróknál más és más. Ez a görbe azt mutatja meg, hogy a hangszóró a hangmagasság változásával milyen irányokba és mértékkel sugároz.

A mikrofonoknak szintén megvan ez a tulajdonsága, de itt a görbe a különböző irányokra vonatkozó érzékenységet mutatja meg.

Amikor gitáralapot mikrofonozunk ezt a két görbét fordítjuk egymással szemben. Ebből az következik, hogy a mikrofont elmozdítva vagy elfordítva egészen más hangot kaphatunk a mikrofon kimenetén.

A mikrofonoknak még van egy nem elhanyagolható tulajdonsága, a közeltéri hatás. Ez azt jelenti, hogy a mikrofonmembránt a hangforráshoz egészen közel helyezve (kb. 0.5-10cm), mélyhang emelést kapunk a mikrofon kimenetén. A mikrofongyártók általában megadják az adott típus frekvenciameneti görbéjében, hogy a hangforráshoz közeledve hány dB mélyhangemelés várható a mikrofon kimenetén.

Az így keletkező mélyhang többlet nem a hangforrásból érkezik! (ezt a tényt legtöbbször az ének és beszédhangoknál sem veszik figyelembe)
A mikrofonfajtákat is meg kell ismernünk, hogy a feladathoz a legjobb megoldást válasszuk. Először is „gitármikrofon” nem létezik. A gyártó cégek általában énekhez, beszédhez kínálnak mikrofont vagy hangszerekhez. A kettő között a legnagyobb különbség, egy vagy két réteg szivacs, ami a beszéd célú mikrofonokban található és nem enged át bizonyos részleteket a hangból. Tehát ilyet nem ajánlatos választani. Ez a dinamikus- és a kondenzátor mikrofonokra egyaránt igaz. Utóbbi nagyobb és pontosabb dinamikát és sokkal több részletet közvetít. Ma már a hangszerekhez gyártott mikrofonok többsége elviseli a gitárhangszóró hangnyomását, így ez nem akadály a választás szempontjából.
Ezek után jogos a kérdés, hogy létezik-e recept, ami tartalmazza a legjobb távolságot, szöget és mikrofont. Természetesen nincs, de létezik néhány hasznos kiindulási pont, amit érdemes követni.

1. Gondoljuk végig, hogy a hangképünkbe milyen gitárhangot szeretnénk és ennek megfelelően válasszunk mikrofont vagy mikrofonokat.
2. Állapítsuk meg, hogy a mikrofonozni kívánt ládában vagy kombóban milyen távolságban és milyen szögben helyezkedik el a hangszóró a szövet vagy rács síkjához képest. Ha ez nem látszik, akkor világítsuk meg a hangszóró előtti szövetet közvetlen közelről egy lámpával és akkor láthatóvá válik.
3. Ez alapján állapítsuk meg a hangszóró akszisát. Az akszis a hangszóró fő iránya, a hangszóró középpontjára állított függőleges egyenes.

4. Helyezzük a mikrofont kiindulásképpen a hangszóró középpontja és széle közti középső harmad vonalára 5-10cm távolságban, 0-45° -os szögben. A szöget az akszishoz képest mérjük. Ez a távolság stúdió alkalmazásban 5-200cm is lehet, vagy különleges esetekben akár ennél is több, de itt a szög rend szerint 0-15°.
5. Hallgassuk meg a mikrofon kimenetén megjelenő jelet és ha szükséges akár többször is változtassunk a mikrofonpozíción, amíg meg nem találjuk a számunkra legjobban megfelelő hangot.

Ez a beállítási módszer azért jó, mert sok hangszínnel kapcsolatos befolyásolást elvégezhetünk akusztikai úton, ami sokkal természetesebb megoldás mint az analóg vagy digitális szűrők csavargatása. Természetesen utóbbiakat is használhatjuk de először kapjunk a mikrofon kimenetén jó hangot és ha még szükséges csak akkor kezdjünk el gombokat csavargatni.

Nézzünk néhány példát a mikrofonozott elektromos gitárhang hangképbe illesztésére.

1. Ha monó gitárjelet használunk és azt középre helyezzük a hangképben, akkor mind a két oldalon egyforma hangerővel szól. Ezt nevezzük virtuális középnek.
2. Amennyiben a monó gitárjelet nem szeretnénk középre helyezni, de mind a két oldalon ugyanolyan hangerővel kell hogy szóljon, akkor ugyanarra a hangszóróra két egyforma mikrofont használunk hasonló beállításban, a két jelet jobbra és balra helyezzük. Mivel a két jel nem tökéletesen egyforma, ezért nem tud kialakulni a virtuális közép ezért a két jel a két oldalon marad.
3. Másik módszer, amikor ugyanahhoz a hangszóróhoz két vagy több különböző mikrofont teszünk. Ezeket együttesen használva hangszín- és fázis kölcsönhatásokat kapunk, ami újfajta hangkaraktert eredményez.
4. Sztereó erősítő és hangszórórendszernél két egyforma mikrofont használunk hasonló pozícióban, és a két mikrofon jelét jobbra illetve balra helyezzük a hangképben.

Természetesen a lehetőségeknek csak a képzeletünk és kreativitásunk szabhat határt. Fontos, hogy mindig gondoljuk végig, tervezzük meg előre a várható hangképbe helyezendő hangot és mindig hallgassuk meg az eredményt!
Remélem ennek a kis ízelítőnek segítségével sikeresen tudjátok majd ezt a feladatot elvégezni. Sok sikert és kitartást kívánok a munkához!

Bognár Zsolt (HAES)
(Kimnowak, a Mistery Gang, a Ganxta Zoli és a Kartell formációk hangembere)

Személyes javaslat gitár felvételére vagy hangosítására: remek megoldás az Audio-Technica PRO-63, ATM-650, AE-3000, AE-5400 típusok, valamint az AT-3035 és kiváltó modellje az AT-2035. Stúdióban az AT-4050 és az AE-3000. Személyes kedvencem az AE-3000.

(Forrás:gitar.blog.hu)

Ha bővebben szeretnél foglalkozni a témával, többet megismerni a hangosítás alapjairól, válaszd valamelyik tanfolyamunkat