Hogyan teszteljünk hangosító berendezéseket? (Kezdőknek)

A hangosító berendezések akusztikai vizsgálata, ha nem műszerekkel történik, rendkívül szubjektív. A hallást nagyon sok belső (pl. betegség, kedélyállapot...) és külső (helyszín, felhasznált berendezések...) tényező befolyásolja. Csak az egymás után meghallgatott készülékeket lehet korrekten összehasonlítani, hiszen az "akusztikai emlékezet" nagyon csalóka. A tesztelni kívánt berendezéseket általában ún. vaktesztnek vetjük alá. (A vaktesztről bővebben olvashat a Gyakran Feltett Kérdések (F.A.Q.) rovatban.)

Hangdobozok összehasonlításánál ugyanarra a végerősítőre (ill. ugyanarra a rendszerre: jelforrás - keverő - erősítő) kapcsoljuk felváltva a hangfalakat. Figyelembe kell venni, ha a két hangfal nem egyforma impedanciájú, akkor a kisebb impedanciájú nagyobb teljesítményt kap, így hangosabb lehet. Ez viszont "jogosulatlan előnyt" jelenthet, hiszen az, hogy melyik hangdoboz a hangosabb, fontos szempont. Helyezzük egymás mellé a hangfalakat, úgy, hogy ne lehessen rájönni a hang irányából, melyik hangfal szól. Ha lehetséges, tegyünk eléjük hangáteresztő paravánt (pl. akusztoszivacs fa keretben), és valaki olyan helyezze el a dobozokat, aki nem vesz részt az értékelésben. Így a "hallgatók" nem tudják a paraván mögött milyen sorrendben vannak a dobozok, nem tudják valamelyikhez kötni a véleményüket.

Erősítők összehasonlításánál mindkét erősítő ugyanazt a jelet kapja, s egy hangdobozpárt váltva hol az egyikre, hol a másikra kapcsolunk. Nagyon fontos, hogy hangnyomásmérő műszerrel mindkét erősítő esetében azonos hangnyomást állítsunk be, hiszen a végfokozatok erősítése eltérő lehet. Míg azonban a hangdobozok minőségének egy fontos fokmérője az érzékenység, addig a végfokozatok erősítése a minőséget nem befolyásolja. (A hangosabb erősítőnél néhány tulajdonságot felnagyíthat a nagyobb hangerő.) Erősítőknél, elektronikus eszközöknél a tökéletes minőség eléréséhez hagyjuk a készülékeket bemelegedni. A készülék üzemi hőmérsékletének eléréséig változhat a hangja, bár ez hallható különbségeket jellemzően csak a felső kategóriában okoz.

A zenék kiválasztása szintén döntő fontosságú. Válasszunk különböző műfajból, különböző stílusú zeneszámokat. A korrekt véleményalkotáshoz vonatkoztassunk el magától a felvételtől: ne befolyásoljon, hogy tetszik-e, vagy sem az adott stílus. Célszerű akusztikus hangszereket és tiszta énekhangot is tartalmazó lemezeket választani. Bármennyire is idegenkedünk tőle, a legjobb ilyen célra a klasszikus zene. Ellenjavalt viszont a most futó diszkósláger: ezek a legtöbbször számítógépen, hangmintákból készült agyonprocesszált rossz minőségű felvételek.

Teszt közben figyeljük a két összehasonlítandó készüléken megszólaló különbségekre. Az igazi különbség az apró részletekben bújik meg, különösen, ha hasonló minőségű készülékeket hasonlítunk össze. Az éneknél figyeljük a hang tisztaságát, a terét, mennyire "jön" a zenekar elé az énekes, az s, sz hangok megszólalását. Fontos dolgokról árulkodik a hangszerek közötti különbség. Mennyire szép, tiszta egy hangszer, milyen széles a hangtartománya, mennyire dinamikusan szól, hol helyezkedik el a térben... Ezek mind mind a készülék frekvencia és fázisátviteli tulajdonságairól szól. Ütős hangszereknél mennyire konkrét az adott zeneszerszám, kellően dinamikus-e, nem mosott-e a hangja, mennyire részletező. (Pl. dobnál a bőr hangja mellett észrevenni-e, hogy a dobverő hozzáér a bőrhöz, esetleg a kávához...) Figyeljük a fortékat (a leghangosabb részeket), ahol szinte minden hangszer egyszerre szól, valóban halljuk mindegyiket külön-külön? Nagy segítség lehet, ha becsukjuk a szemünket, nincs kép, az agy csak a hangra koncentrálhat.
Fenti tulajdonságokat természetesen maga a keverés, a felvétel minősége is döntően befolyásolja, ezért kell sok különböző stílussal, műfajjal próbálkoznunk, nehogy a felvétel hibája miatt legyen rossz a véleményünk.

Egy lehetséges megoldást, módszert ismertettünk, amit mindenki kedvére finomíthat, alakíthat, vagy akár el is vethet, s kidolgozhat egy jobbat. Egy a lényeg, próbáljunk objektíven, egyéb külső tényezőktől függetlenül dönteni. Ha sikerül elvonatkoztatni a látványtól, a nagy világmárkától, s csak a fülünkre hagyatkozunk, néha bizony nagy meglepetések érnek...

A hallás meglehetősen szubjektív dolog, a hangzást számos külső körülmény jelentősen befolyásolja. Ilyen például a lehallgatási tér (a szoba, terem, stb.), a felhasznált egyéb készülékek, erősítők, keverők, maga a CD, amit hallgatunk, az elrendezés (hol van a lehallgatási térben a hangdoboz, hol állunk a szobában), de hat ránk fizikai állapotunk (pl. nátha, vagy az is, ha csak rossz kedvünk van), sőt a látvány is (egy formatervezett, vagy jó márkanevű autót mindjárt jobb minőségűnek is gondolunk).
A vakteszt ezeknek a befolyásoló tényezők hatását próbálja a minimálisra szorítani. Akusztikai jellemzők szubjektív megítélésénél csak a közvetlen összehasonlításra hagyatkozhatunk. Például két hangdoboz összehasonlításánál ugyanabba a lehallgatási térbe helyezzük a két hangfalat, ugyanazzal az erősítővel, keverővel, CD-vel, stb. hallgatjuk. A teljes korrektséghez egy jól csillapított (jó akusztikájú) terem is hozzátartozik, mert könnyen előfordulhat, hogy a hangfal és a terem hibája "kompenzálja egymást", s fals eredményre jutunk. Egy kis készülék segítségével ide-oda kapcsolhatunk a két összehasonlítandó hangdoboz között. Akkor sikeres az összeállítás, ha nem tudjuk megmondani, hogy mikor melyik hangfal szól. Így külső hatásoktól mentesen választhatjuk ki a nekünk legjobban tetszőt, majd megnézzük, az melyik készülék volt. Megdöbbentő eredmények születnek néha, hiszen nem tudnak működni meglévő előítéleteink.

Ha bővebben szeretnél foglalkozni a témával, többet megismerni a hangosítás alapjairól, válaszd valamelyik tanfolyamunkat

© Hermann János