|
 Március 26-án a Madách Színház színpadán és hangpáholyában, Serbán Attila koncertjén vendégszerepelt az Allen&Heath iLive keverőpult. Egy hivatalos sajtóbejelentés biztos valahogy így kezdődne. Én megpróbálom kicsit bővebbre engedni mondókámat és szélesebb áttekintést adni egy produkció megvalósulásáról, az iLive műszaki megoldásai mellett kicsit betekintenék a produkció backstage világába is.
Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy a koncert előtt kb. 2 héttel Attila (Árki) jelezte, hogy támogatnánk Serbán Attila koncertjét némi mikrofonozással és majd még meglátjuk mi mindennel. Ezt követte egy személyes találkozó melyen Attila és menedzsere Mariann vázolták a produkciót, kiderültek olyan, első hallásra ijesztő részletek mint a 16 tagú zenekar síppal, dobbal, nádihegedűvel, mindennel, rockszekció, vonós szekció, fúvósok, ehhez még 30 tagú kórus, soksávos anyag bejátszása, taktjel szétosztás, feszített próbamenetrend (összesen 3 nap, erre az alkalomra összeálló zenekar), lábmonitorok, fülmonitorok, Madách Színház, jézusmária…
 Ezt végighallgatva először csak annyit mondtunk, hogy hmmmm.., hááátööööizééé és sűrűn vakargattuk a fejünket, majd felhívtam Farsang Áront, a koncert leendő hangmérnökét, aki egyébként a Madáchban is dolgozik, hogy műszaki oldalról próbáljon meg felvilágosítani a produkcióval kapcsolatban. Megnyugtatott - ő sem tud sokkal többet, de majd menet közben minden kiderül és úgyis megoldjuk valahogy. Éreztem a szavaiban a nyugalmat, a sokévnyi színházi káosz biztos másképp szocializálja a hangmérnököt. Áronnal pár hónappal előtte ismerkedtem meg egyébként, némi digitpultos fejtegetés eredményeképp megnézték az iLive-t és láthatóan tetszett nekik. Ez és a tömérdek megfejteni való a produkció kapcsán vezetett az ötletig, hogy vigyük ki az iLive-t a próbákra, majd tegyük be a Madáchba és akkor egyrészről biztosan megoldunk majd minden igényt, ill. Áron is kipróbálja élesben.
Emellett kialakult a pontos eszközlista is: mi biztosítjuk a zenekar komplett mikrofonozását, Attilának az Audio-Technica Artist Elite családból választottuk ki a legjobb, nagymembrános kapszulával szerelt énekmikrofont (Audio-Technica AE5400), viszünk némi L’Acoustics színpadi monitort, és kipróbálásra bevetjük az Audio-Technica fülmonitorokat is.
Pár nappal később meglett a próbák helyszíne is, az Omega csepeli raktárában kaptunk helyet, ahová nagy nehezen sikerült bezsúfolni a zenekart dobfelszerelésestül, kottaállványostul, keverőpultostul. Itt szembesültünk a komplett felállással: dobfelszerelés (2 pergő, 5 tam), basszusgitár, 2 gitár, 2 billentyű, vonósnégyes, fúvósszekció (szaxofon, trombita, pozan), 3 vokál, 1 főének.
 A zenészek abszolút profi hozzáállással nagyon gyorsan összehangolódva, Zádori László vezetésével vágtak bele a próbafolyamatba, mi a műszak pedig igyekeztünk a technikai részt biztosítani ehhez. Már a megérkezés pillanatában kiderült, hogy a próbaterem méreteiből adódóan nem tudjuk majd elvégezni azt a jellegű beállást amit elterveztünk, nem volt értelme mikrofonozni, a vezetékes fejhallgató monitorozás aznap még több sebből vérzett (sajnos később sem lett az igazi), így csak a gitárokat, billentyűket, taktjelet és a soksávos anyagból az éneket visszaadva teremtettünk próbafeltételeket.
A 4 órás próba végére enyhén halláskárosodva (lobogott a hajunk a rezektől) fejben kialakult az iLive kezelőfelülete, sikerült megfelelően a kezünk alá szervezni a bejövő csatornákat, sztereó csoportokba fogni a vonós, fúvós, dobos szekciókat. Eldöntöttük, hogy a Madách hangrendszerét 4 úton hajtjuk majd meg, az L, R csatornákon kívül használunk Centert is és a szubokat is külön szabályozzuk majd egy dedikált AUX-on keresztül. Nagyobb fejtörést igényelt a monitorozás megfejtése, elkezdődött a számolás. Az iLive rendszer 32 processzálható kimeneti buszt kezel, ebből 4-et használtunk főkimenetként, 4 sztereó (8 busz) csoportot képeztünk a hangszer szekcióknak és 4 effekt elküldő buszt szerettünk volna használni. Ez ugye 16, vagyis nincs gond, marad még ugyanennyi a monitorozáshoz, esetleges mátrixok használatához. Végül úgy döntöttünk, hogy a maradék 16 kimeneti buszt AUX-ként konfiguráljuk, ezzel biztosan megoldunk majd minden monitorozási igényt. Bemeneti oldalon 48 csatornát címeztünk meg, ennyi csatornába fért fel a zenekar a vendégekkel, 4 sávnyi bejátszással és a Madách keverőin (Yamaha 02R) 30 csatornából előkevert kórussal.
Az utolsó próbatermi napon sikerült minden zenésznek kiosztani egy-egy fülest, vagyishogy fülhallgatót, vezetékesen fejhallgató erősítőkkel meghajtva. Bemikrofonoztuk a vonósokat is, hogy hallják magukat, és kialakult az is, hogy többségében csak taktjelet és minimálisan egy-egy hangszercsoportot megtolva monitorozunk. A karmester is kapott egy külön utat a taktjel miatt, ez elengedhetetlen volt azoknál a daloknál, ahol a soksávról is érkezett kiegészítés. A próba végére eldőlt a monitorutak száma is, a vendégművészekkel együtt összesen 14 AUX-t állítottunk hadrendbe.
 A koncert napján viszonylag korán kezdtünk, első dolgunk az iLive telepítése volt. A rendszer felépítéséből adódóan (lásd keretes rész) a DSP-t a színpadon helyeztük el, innen kábeleztük le 2db CAT5 kábellel a kezelőfelületet a hangpáholyba. A Madách hangpáholyában szolgálatot teljesítő 3 db Yamaha 02R-ből kettő fogadta a színház saját portjait, ezen keresztül érkezett a kórus 30 csatornája, a harmadik 02R pedig megfelelően „kipárnázva” az iLive kezelőfelületének állványául szolgált. Ezzel a módszerrel sikerült kijátszanunk a színház meglevő, kicsit zajosnak tűnő kábelrengetegét, a kóruson kívül az összes jelforrás közvetlenül a DSP-be lett ledugva. Azazhogy közvetetten, mivel a DSP előtt egy 48 csatornás trafós szplitter osztotta le a bemeneteket a soksávos rögzítés és a hangosítás felé.
A koncert soksávos rögzítését Almási „kispite” Tamás oldotta meg igencsak jól felépített rendszerével (ARX szplitter, Oneway előfokok, elsődleges rendszer: MOTU, másodlagos rendszer: 2x Alesis HD24).
A színpadi források ledugása után a hangpáholyban, a kezelőfelület bemeneteihez csatlakoztattuk a 2 csatornán érkező előkevert kórust és 4 csatornányi soksávos bejátszót. Az itt ledugott bemeneteket Tamás szintén rögzítette, ezeknek a csatornáknak az előerősítő utáni direkt kimeneteit a DSP rack szabad kimeneteire címeztük és az Ethersound hálózaton küldtük vissza a színpadra.
A színházi hangrendszer felépítéséből adódóan ugyanitt a hangpáholyban kellett ledugni a front rendszert meghajtó vonalakat is, ez a tervnek megfelelően 4 kimenetet vett igénybe. Az első megszólalás kicsit meglepett, a színház fixen telepített LR rendszere (Meyer Sound, Bose) és a kétoldalra kihelyezett mobil Mackie hangfalak hangja nem volt túl bizalomgerjesztő, de a színpadnyílás fölötti Center clusterben megszólaló Meyer UPJ-k jelentősen javítottak a helyzeten. Ennek eredményeképp mindenből jócskán tekertünk a centerbe.
Mire idáig eljutottunk, elkezdődött a szokásos káosz, már jócskán túlléptük a tervezett időt, monitorutak még sehol, egészségesen ideges zenészek, karmester, stb. Felosztottuk a még előttünk álló feladatokat, Áron elkezdte a hangbeállást, Peti, Zoli és én pedig megpróbáltunk úrrá lenni a zendülés előtti színpadon. Rohamtempóban kiépítettük a monitorutakat, vezetékes fülmonitort és külön utat kapott kapott a basszusgitáros, a gitáros szekció, a vonós szekció, valamint külön-külön monitoroztuk a 2 billentyűst is. Vezetéknélküli fülmonitort kapott a dobos (Audio-Technica M2), a karmester (Sennheiser) és Attila is (Audio-Technica M3) külön-külön úton. Attila saját, a Microsonic által egyedileg „méretre” gyártott fülhallgatóit használta.
 A vendégművészek közül Szekeres Adrienn érkezett saját felszereléssel, az ő vezetéknélküli mikrofonját és fülmonitorját (mindkettő Shure) saját technikus kolléga kezelte, lényegében csak kért Adriennek egy külön monitorutat a zenészekből, ehhez keverte hozzá egy előfokon és egy kis keverőn az énekhangot, majd ezt adta vissza fülbe.
A fülmonitorokon kívül a színpad elejére telepítettünk 2db L’Acoustics 108P lábmonitort, a vokalista hölgyek kaptak egy műanyag Mackiet, és kevertünk még egy általános monitorutat, amit Zoli továbbfűzött a színpad köré telepített többzónás hangfalrendszerbe, így kvázi sidefillként a kórus is hallott valamit. Felkészülve a sok monitorútra és azok bonyolultságára beüzemeltük az iLive-hoz vezetéknélkül csatlakozó iLive Editort futtató táblapc-t, és a színpadon körbejárva állítottunk kinek-kinek igénye ill. a saját fülünk szerint. Ez azt gondolom, hogy az egyik kulcsa volt a beállásnak, nem vett el túl sok időt és elkerültük a „te Áron, most miért nem szól ez meg az, meg told meg, vedd lejjebb” problémák jelentős részét. Persze probléma így is volt bőven, eleve nagyon hangos volt a színpad, valahogy nem érkezett meg a beígért plexikuckó a dobosnak, állítólag zavarta volna az eseményt rögzítő kamerák munkáját (ez inkább no comment).
Maga a főpróba kb. fél órával a hivatalos kezdés előtt fejeződött be, de jellemzi az enyhe fejetlenséget, hogy például az utolsó monitorút, épp az amelyik a fill hangfalakat hajtotta meg csak ekkorra működött elfogadhatóan.
Próba után egy gyors kávé, üdítő (erre nem volt idő a nap folyamán) és már szét is ment a függöny. Apróbb hibák, mint monitorutak nem némítása, vezetéknélküli eszközök kapcsolgatása, ezek hallható reccsenése, sustorgása a kezdés előtt még sokkolta a nézőket, de az első megszólalástól kezdve azt gondolom, hogy korrekt hangzást nyújtott Áron és persze a rendszer. Nézőtéri beépített ügynökeinktől tudjuk, hogy a koncert élvezetes és sikeres volt.
Tanulságként csupán a szokásos, újra és újra jelentkező előzetes szervezési és végiggondolási hiányosságok szolgálhatnak, ezek viszont az esetek többségében a hangmérnök és a műszaki csapat hatáskörén kívül esnek. Összességében örültem, hogy megoldottunk egy műszakilag abszolút kihívást jelentő feladatot, illetve, hogy a menetközben felmerülő újabb és újabb igényekre is azt a választ adhattuk, hogy igen, megoldható.
(Varga Krisztián) |
