archiv.hangaruhaz.hu

Iskolába ment gyermekünk, s miután érdeklődést mutatott a zene iránt, úgy döntöttünk, tanuljon zenélni. Erre a legalkalmasabbnak az iskolában működő zeneiskolai kihelyezett tagozat tűnt. Nosza, válasszunk hangszert!

Rövid tépelődés után - a gyerekkel egyetértésben - arra jutottunk, legyen zongora. Egyrészt minden később választott hangszer alapja lehet, másrészt, ha veszünk egyet, jó lesz a kicsinek is. Ha nem is lesz zongoraművész, azért a saját szórakoztatására játszhat majd, s már az is elég eredmény, ha megszereti, és érti a zenét. E magasztos célokkal felvértezve nekiláttunk zongorát keresni a gyereknek. És akkor elszabadultak az indulatok...

Azt hinnétek, egy zongora legfontosabb tulajdonsága a hangja. De nem! A feleségem két ennél fontosabb szempontot helyezett előtérbe: a nagyságát és a színét. No persze a formájának is harmonizálnia kell a szoba többi berendezési tárgyával. Próbáltam némi ellenvetést tenni, miszerint egy zongora formája a működtetéséből fakadóan eléggé kötött, de anyósom is nejem álláspontjára helyezkedett, így kisebbségben maradtam. (Megjegyzem, ez az egész vásárlásai procedúra alatt többször előfordult.)

Annyit sikerült zenész barátomtól megtudni, hogy a zongora billentésére kell legjobban figyelni. Ez nem azt jelenti, hogy szállítás közben nem szabad megdönteni, hanem, hogy a billentyűk leütése milyen. Tehát csak olyan zongorát szabad megvenni, aminek „jó" a billentése, persze ezt egy laikus nem tudja eldönteni. Felajánlotta, hogy segít, s mindjárt megkérdezte, miért nem vesztek digitális zongorát? Digitális zongora? Egérrel nyomkodja a gyerek a képernyőn a billentyűket? Ismét tanultam valamit: az akusztikus zongorán a billentyű mozgat egy kalapácsot, az megüti a húrokat, s így keletkezik a hang. A digitális zongorán a billentyű egy érzékelőt ütöget, s tulajdonképpen egy számítógép állítja elő a hangot. A hagyományos zongorán ez a mechanikus kalapácsrendszer valamilyen ellenállást fejt ki a billentyűre, ettől lesz nehezebb vagy könnyebb leütni a zongorán a hangokat. A digitális változatban, miután nincs húrrendszer, ezt a mechanikus ellenállást mesterségesen, súlyokkal állítják elő. És ez a nem mindegy! Mert ennek kivitelétől függően hasonlít a leütés a hagyományos zongorára, vagy sem.

De miért vennénk digitálisat? A hagyományos nem csak hasonlít, de pont olyan! Na itt is lényeges különbségek vannak! Mondanom sem kell, minél jobb, annál drágább. A zongora, mint lehetséges alternatíva, a méretei miatt megbukott. Senki sem szerette volna feladni a szobáját, s a nappalit sem áldoztuk be testületileg. Marad a pianínó. Ez a zongora szekrénybe zsúfolt változata. Ez sem kicsi, bár a zongora méreteinek csak ötöde. Nézegettük az árakat, s rutinos autóvásárlóként önként adódott a kérdés: és a fenntartási költségek? Szervízintervallum? Ismét zenész barátom segített: félévente hangoltatni kell! Bakker! Az nem lesz olcsó! Persze van jobb zongora, amit nem kell ilyen sűrűn, de annak meg az ára borsosabb. Megint feltette a kérdést: miért nem vesztek digitálisat?

Mert a zongoratanárnő ellenzi! Nagyon kedves, idősebb hölgy, de a digitális zongoráról úgy beszélt, mint valami Istentől elrugaszkodott eretnek gondolatról. Megint a véletlen, és egy a távoli ismeretségben lévő (fiatal) zongoratanár segített: persze, hogy ellenzi, hiszen az életben nem próbálta ki! Húsz éve szerzett az akkori digit zongorákon egy csomó negatív tapasztalatot, s azóta olyan megvetés él benne, hogy erőszakkal sem lehet rávenni, hogy kipróbálja. Na ez jól kezdődik! Azt mondta, ne foglalkozzunk vele, ő már mindenkit digitálison tanít. Persze, megint felhívta a billentésre a figyelmünket. Kis bizonytalansággal a lelkünkben, de nézegetni kezdtük a digitális zongorákat. Szakértelem teljes hiányában ez a bizonytalanság csak fokozódott bennünk, s próbáltunk úrrá lenni a ránk zúduló információ özönön: súlyozott mechanika, polifónia, metronóm, stb...

Zenész barátunk ismét közbelépett: Elsorolom a digitális zongora legfontosabb előnyeit:

• Nem kell hangoltatni!
• Le lehet halkítani!
• Fejhallgatón lehet használni!
• Jó a billentése! (Na nem mindegyiknek!)
• Kicsi a mérete!
• Nem kényes a hőmérsékletváltozásra!

Feleségem még tartotta magát, azonban a „könnyen tisztítható" és a „nincs vele további költség" opciónál megadta magát. Engem igazándiból a „lehet fejhallgatót is használni" ragadott meg, apatársaim szörnyű elbeszélései nyomán: miszerint csak az első tíz év nehéz, utána már egészen jól klimpíroz a gyerek...

Miután sikerült leszűkíteni a választékot, s elfogadni a fenti szempontokat, visszakanyarodok a történet elejéhez, s mindjárt be is fejezem. A billentés mellett a hang is szempont lehetett, sikerült is kiválasztani egy KORG digitális zongorát, ami fényes karriert fut éppen nálunk, már a második gyerek nyűvi.

És bár zenei analfabéta vagyok, ha már lefeküdtek, nagy titokban én is odaülök a KORG elé, persze szigorúan fejhallgatóval, és klimpírozok egy kicsit...