Mi az hogy kardioid??? (Kezdőknek) |
Minden kezdő hangosítón jeges rémület fut át a katalógusok lapozgatása közben, amikor valami idegen szóval találkozik: Úristen! Mi az, hogy kardioid? Sajnos nem lehet kézlegyintéssel elintézni a dolgot, mert az iránykarakterisztika talán fontosabb jellemzője a mikrofonoknak, mint az ismerősnek tűnő Frekvencia átvitel. Ezzel persze tulajdonképpen meg is válaszoltam a kérdést, a kardioid (angolul: cardioid) az iránykarakterisztikák egyik fajtája. Csábító lenne most belekezdeni egy pontos fizakai magyarázaton alapuló okfejtésbe, azonban ez valószínűleg meghaladná egy kezdő hangosító felkészültségét, majd egy másik haladóknak szóló FAQ-ban szert kerítek erre is. Nézzünk akkor egy jelentős egyszerűsítéseket tartalmazó, ám remélhetőleg érthető magyarázatot! Aki már fogott mikrofont a kezében, mitöbb beszélt is bele, talán feltűnt neki, hogyha szemből beszél, sokkal hangosabb, mint oldalról használva. (Ha még nem találkoztál ezzel a jelenséggel, itt az idő sürgősen kipróbálni!) A mikrofonoknak ezt a tulajdonságát, hogy más-más irányból különböző érzékenységgel rendelkeznek (más-más hangerőt szolgáltatnak) iránykarakterisztikának hívjuk. (angolul: Polar Pattern) Ha a mikrofon a tér minden irányából egyformán veszi a hangot (értsd: egyformán hangos), akkor gömb karakterisztikáról beszélünk. (angolul: Omnidirectional) A képen jól látszik, a mikrofon feje pont a "földgömb" közepében van, a gömbfelület egyenlő távolságra van a mikrofon fejétől minden irányban, tehát minden irányból egyforma intenzitással veszi a hangot, minden irányból egyforma az érzékenysége. A jobb felső sarkában a képnek látszik ennek a gömbnek a vízszintes metszete: felül a mikrofon eleje (FRONT), alul a mikrofon hátulja (REAR). Miután ez egy gömb karakterisztikájú mikrofon, így elölről és hátulról (ill. minden irányból) egyformán veszi a hangot, tehát az iránykarakterisztika lerajzolva egy kör. Hogyan mérjük meg a mikrofonok iránykarakterisztikáját?Rajzoljunk egy kört, osszuk be 360°-ra, s tegyük az egészet egy forgóasztalra. Tegyük a közepére a mikrofont úgy, hogy az eleje a 0° felé (Front), hátulja a 180° felé nézzen (Rear). Egy elérakott hangszóróból sugározzunk mondjuk 1kHz-es jelet, s mérjük meg a mikrofon kimeneti jelszintjét fokonként elforgatva az asztalt. Minden foknál mért értéket ábrázoljuk úgy, hogy a középpontból mérjük fel az adott fok irányába a mért mennyiséget. A mi esetünkben a sok-sok pont egy kört fog adni. Persze forgathatjuk a hangszórót is a mikrofon körül, az eredmény ugyanaz lesz. De, hogy ne legyen ennyire egyszerű, ha más frekvenciájú hanggal mérünk, más görbét fogunk kapni, mert az iránykarakterisztika frekvencia-függő. A kondenzátor mikrofonok iránykarakterisztikája kismértékben, a dinamikus mikrofonok iránykarakterisztikája nagymértékben függ a frekvenciától. Ezért a legtöbbször 6-10 különböző frekvencián is megadják a görbét. A hangosításhoz használt mikrofonok azonban a legtöbb esetben nem ilyenek. A mikrofon elejére érkező hangokra érzékenyebbek, mint a hátulról jövőkre, vagyis irányított a karakterisztikájuk. Ez fontos dolog, hiszen az énekes hangját szeretnénk hangosítani, viszont nem szeretnénk, ha a monitor hangja (vagy egy másik hangszeré) belehallatszódna a mikrofonba. Az egyik ilyen leggyakrabban használt karakterisztika, a címben is említett kardioid. Magyarul az iránykarakterisztika formája miatt vesekarakterisztikának is szokták nevezni. Mind a térbeli, mind a síkbeli ábrázoláson jól látszik, hogy a kardioid mikrofon főként az elölről érkező hangokra érzékeny, a hátulról jövőkre egyátalán nem, illetőleg csak kis mértékben. Azt mondhatjuk, hogy kb. 120-130°-os szögben "veszi" a hangot. Ha ezt a szöget tovább szeretnénk szűkíteni, azaz a mikrofon irányítottságát növelni, eljutunk a szuperkardioid karakterisztikáig. (angolul: supercardioid) Szuperkardioid karakterisztika
A "vételi sáv" ebben az esetben kb. 110°-ra szűkül, ennek az az ára azonban, hogy a mikrofon háta felöli oldalon is megnő az érzékenység, megjelenik egy "csóva". Tehát a mikrofon az elölről érkező hangokat szűkebb sávban veszi, de hátulról is "hallani kezdi" a hangokat. Még tovább szűkítve a karakterisztikát eljutunk a hiperkardioid jelleggörbéhez, persze a hátsó "csóva" növekedése árán. A legvégső esetben megkapjuk a nyolcas karakterisztikát, ami már csak elölre és hátulra érzékeny, oldalra nem. A gömb mellett ez a másik "alapkarakterisztika". Az alábbi táblázatban jól látszik, hogy a mikrofonok karakterisztikája a gömb és a nyolcas karakterisztika között változhat. A főbb iránykarakterisztikák összehasonlítása
Miért fontos ez nekünk? A mikrofonozásban van fontos szerepe: a különböző hangszerekre más-más iránykarakterisztikájú mikrofont helyezhetünk el, a hangszer fajtájától függően. A másik nagyon lényeges dolog, a monitordobozok elhelyezése! A következő rajz szemléletesen mutatja, hogy abból az irányból kell beállítani a monitordobozokat, ahonnan a legkevésbé érzékeny a mikrofon. A két leggyakoribb mikrofonfajta monitorozása Persze az is jól látszik, hogy a mikrofon típusa határozza meg a monitorozást, nem a fellépő művész igénye... De jó lenne ez a gyakorlatban is! Az FAQ-ban felhasznált grafikák a SHURE tájékoztató anyagából származnak. Ha bővebben szeretnél foglalkozni a témával, többet megismerni a hangosítás alapjairól, válaszd valamelyik tanfolyamunkat
© Hermann János |