archiv.hangaruhaz.hu

Miután kiveséztük hangosító rendszerünket a-z-ig, s más mindent tudunk (legalábbis elméletben), itt az ideje megbirkózni egy”élő” hangosítással is. Legegyszerűbb esetben két hangdobozzal a hónunk alatt érkezünk, s mivel ez az összes cucc, nem kell törődni az örökös ”eléglesszeacucc” problémával. Ha azt szeretnéd, hogy magas hangot a második sor is halljon, emeld meg a hangdobozodat, tedd egymástól kb. 5-6 m-re, s fordítsd úgy, hogy a hallgatóság legnagyobb részét lefedje a sugárzás. A doboz magassugárzója feltétlenül az emberek feje fölé kerüljön, mert ez nagyban javítja a beszédérthetőséget, még a hátsó sorokban is. Sajnos a doboz felemelésével némi mélyhang veszteséget szenvedünk el, ezt azonban a hangszíszabályzókkal finoman korrigálni lehet. Ha kifejezetten beszédhangosítás a fő cél, akkor még jól is jön a legmélyebb hangok hiánya: nem fog dörmögni a beszélő. (Nagyobb keverőkön külön mélyváró szűrőt is beiktatunk általában 100-150 Hz alatt). Azt már talán mondanom sem kell, hogy a hangfalak fázishelyes bekötése alapkövetelmény. Szerencsés, ha a beszélő a hangdobozok háta mögött van pár lépéssel, mert így nehezebben gerjed be a mikrofon. Ha gyakorlatlan fellépőnk, vagy szereplőnk van, sokat segít, ha elmagyarázod neki a helyes mikrofontartást. (Ugye Te már tudod: közelről és hangosan kell beszélni, miközben a mikrofon fejét közvetlenül a szánk elé tartjuk szemből. Eközben persze a hüvelykujjadat nem dugod a szádba, és nem takarod le vele a membrán nagy részét). A magyarázat általában magával hoz némi sértődést, mert hogy jön ahhoz egy hülye technikus (diszkós), hogy kioktasson, de némi diplomácia érzékkel kezelhető az eset.

Sajnos “dögös” hangzású diszkót két kompakt dobozzal soha nem fogsz tartani a fent már érintett problémák miatt: ha a földre teszed a mélye jó, de a magas a térdeknél szól, ha felemeled szép a magas, de kevés a mély. Vagy lemondasz a dörgő mélyekről (házibulin a szomszédok nagy örömére), vagy cipelsz magaddal még két mélyládát is. Pont erre találták ki a szatelit rendszereket: egy mélyláda, s rajta rúdon egy kisméretű középmagas doboz. Szétszedhető, könnyen szállítható, s rendelkezik az alapvető hangosítási előnyökkel.

Ha zene nem szól a dobozokon, a hangfalak távolságát akár 10-12 m-re is növelhetjük. Ha zene is van (élő vagy konzerv), ilyen távolságnál középről hallgatva a mélyhangok már kioltják egymást. Beszédnél ez nem zavaró, zenénél azonban igen.

Előfordulhat, hogy valami miatt mégis ilyen messze lehet csak elhelyezni a hangdobozokat (pl. ilyen nagy a színpad), akkor (és csak akkor) kicsit csalhatunk. Az egyik oldal fázisát fordítsuk meg. Így igaz, hogy a sztereó teret hazavágtuk, a mélyhangot azonban egyenletessé tettük. Valamit valamiért.

Legnagyobb gondosságunk ellenére is gerjedhet a mikrofon, ilyenkor apró trükk, hogy a panoráma potméterrel a megszólalóval ellentétes oldalra toljuk egy kicsit a hangot. Így a közelebbi hangfal, amellyel könnyebben gerjed össze a mikrofon, halkabb lesz. Jó berendezés esetén szükségtelen, rossz berendezésnél pedig amúgy is fölösleges gyúrni a keverő hangszínszabályzóját. Apró korrekciókat persze végrehajthatunk, a jelszó: mértékletesség. További gondot okoz, ha sok mikrofonunk van. Még a profik is felírják a keverőre melyik csatorna melyik mikrofonhoz tartozik, ezt a kezdőknek még melegebben ajánlom.

Ha mindenáron gerjeszteni szeretnéd a cuccot, használj monitor dobozt is! (Ne vedd figyelembe ezt a rosszindulatú megjegyzést, hiszen számtalan esetben kell használni! ). Ma már élő (de még a tátogó is) fellépés elképzelhetetlen monitordobozok nélkül. Nem a művészek nagyképűsége miatt kell plusz két dobozt cipelned, hanem igényesen csak úgy tud énekelni valaki, ha hallja magát, vagy a kísérő zenészeket. Méghozzá azonnal, nem pedig jelentős késéssel a messze elhelyezett kifelé szóló hangdobozból. Ugyanaz a helyzet, ha a monitor a D.J.-é. Ha csak késve hallja a zenét, képtelen összekeverni két lemezt.

Áll tehát a létező legkisebb cucc, sőt még szól is. Szól, igenám, de hogyan! Bizonyára tapasztaltad már te is, hogy ugyanaz a hangrendszer szabadtéren sokkal szebben szól, mint teremben. (Ha valakinél fordított a helyzet, akkor súlyos gondok vannak a cuccával...) Sajnos egy rossz terem a legjobb hangosító berendezés hangját is hazavágja. Minden ellentétes híreszteléssel szemben: a terem akusztikai hibáit nem lehet a hangfalakkal megoldani. Egyetlenegy megoldás van: megfelelő burkolatokkal, építészeti kialakításokkal a terem akusztikai paramétereit javítani. Ez költséges és hosszadalmas eljárás, ráadásul elég kevesen értenek hozzá, s még kevesebben rendelkeznek a megfelelő műszerekkel. Nem szólva arról, hogy nem vihetsz minden buliba két kamion hangelnyelőt.

Mielőtt azonban a terem közepén zokogva a hangfalakra dőlsz, elárulok valami bíztatót: ha sok ember zsúfolódik a terembe az akusztika általában javul, nem is keveset. A tömeg elnyeli a hanghullámokat, így a visszaverődéseket jelentősen csökkenti. Kérjünk meg mindenkit, hogy vattaszerű, vastag kabátban táncoljon, vagy ugrálja végig a koncertet… Ha ez valami oknál fogva mégsem lehetséges, próbáljunk valami új stratégiát kialakítani.

(A terem rossz akusztikai tulajdonságairól egyszerűen szerezhetsz tapasztalatokat: hirtelen állítsd meg a CD játszót (magnót, lemezjátszót… stb.), lehetőleg egy dobütésnél, majd mérd az időt, meddig ”szól” még a terem. Persze nem kell stopperrel mérni, elég, ha megsaccolod. Ha kb. 1 másodperc alatt van az utózengés, még van esélyed a jó hangra, 3-4 másodperc fölött pedig reménytelen az eset.)

Megoldás azonban mindenféleképpen kell, hiszen ”bulinak lenni kell”. Mondj le arról, hogy az egész teremben jó legyen a hangzás (amúgy is rossz), s koncentráld hangfalaidat egy szűkebb részre. Tedd a mélynyomókat egy csomóba, s így ”támadd meg” a táncteret. A hangdobozok előtt a direkt hang elnyomja a visszaverődéseket, itt viszonylag jó hangzást, s nagy hangerőt kapsz. Máshol azonban tragikust. A döntés a te kezedben van: vagy mindenhol rossz, vagy csak a terem egy részében. Ha fix helyen dolgozol, s van időd is, tegyél hosszú vezetéket a mélyládákra, s kezd el tologatni a teremben. Meglátod mennyit változik a hangkép pusztán attól, hogy a mélyládákat máshova tetted. Próbáld megtalálni az ideális helyet, feltéve, ha az nem a bejárati lépcsősor előtt van…

Jó akusztika esetén a cikk legelején elmondottak az irányadók, mintha szabad téren lennénk. Rossz akusztika esetén az a baj, hogy nincs általános recept, minden terem más. Törekedni kell az egységes hullámfront kialakítására, akár a sztereókép beáldozása árán is. Főként a mélyládák elhelyezése a mindenkori kritikus elem. (lásd fent!)

Kisebb teremhibákat sikerrel korrigálhatsz az EQ-val: Vigyázz azonban, mert ugyanilyen könnyű elrontani is. Dőreség lenne azt hinni, hogy ahol rosszul szól a cucc az mind teremhiba, mert a torzításokért egyedül mi vagyunk a felelősek. Az ide vonatkozó tanácsokat korábbi FAQ (Gyakran Feltett Kérdések) cikkekben olvashatták HANGROMBOLÓ barátaink…

Ha bővebben szeretnél foglalkozni a témával, többet megismerni a hangosítás alapjairól, válaszd valamelyik tanfolyamunkat

© Hermann János