archiv.hangaruhaz.hu

*Bossa Nova

A bossa nova magyar jelentése: új ritmus. Eredete az 1950-es évek elejéig nyúlik vissza, amikor is neves brazil zenészek, mint például João Gilberto, vagy Antonio Carlos Jobim, megismerkedtek az Egyesült Államok nyugati partján akkoriban divatossá váló cool jazz irányzattal. Eleinte még csak hallgatták e zenéket, ám az évtized második felére már átvettek belőle elemeket, és ezeket ötvözni kezdték a hagyományos brazil szamba ritmusvilágával. A jazz hatása megjelent az akkord-menetekben, a dallamvilágban, valamint a kristálytiszta, lágy, jól artikulált énekben, de megváltozott a számok tematikája is, azok immár egyre inkább az érzelmekről szóltak . „Szerelem, mosoly és virágok”, ahogy Tom Jobim egyik dalában jellemezte a születő új stílus költészetét. Az 50-es évek közepétől rio-i zenészek egyre gyakrabban jöttek össze egyikük-másikuk otthonában. A bossa nova gyakorlatilag ezeken a zenei „tertúliákon” született meg. Innentől kezdve a műfaj nem ismert földrajzi határokat, kitört saját hazájából. Amerikába a 60-as évek elején érkezett meg Charlie Byrd gitáros révén, aki hosszú brazil turnéja során portugálul is megtanult, hogy még inkább megismerhesse a bossa novát. A szaxofonos Stan Getz-szel készített lemeze, a Jazz Samba azonnal fergeteges sikert aratott, és innentől nem volt megállás. Ettől fogva az USA-ban is sorra jelentek meg a bossa nova albumok, olyan zenészektől, mint Coleman Hawkins, Sonny Rollins vagy Herbie Mann. A 60-as évek közepén Jobim „Garota de Ipanema”-ja volt az első bossa nova, amely a jazz standardek közé is bekerült. A jazz zenekarok Amerikától Japánig mind a mai napig nagy előszeretettel nyúlnak a bossa novához.